Cézanne és Zola

Ma elmentünk megnézni a Cézanne kiállítást a Szépművészeti múzeumba, anyukámmal. Részben azért, mert még nem voltam ott, részben azért, mert a Cézanne életrajzi könyve ott vár a listán, a következő „bkv-s” olvasnivalóm lesz. Hát szóval a kiállítás összességében nem volt rossz, mondjuk kismillió ember akarta pont ma megnézni... Érdekes volt látni a festményeket, amelyekről majd még csak olvasni fogok, de akkor is. Remélem addig nem felejtem el. Csak hát februárban vége, és nem akartam lemaradni róla, ha addig nem kezdeném el a könyvet. Szóval visszatérve az emberekre, akiket kerülgetni kellett… Hmm, hát nem is tudom mit mondjak… Továbbra is nem egy művészeti embernek tartom magam :( Nem tudnék órákig bámészkodni meg olvasgatni a festmények keletkezéséről. Sajnos ez a kb. 2,5 óra is elég szenvedés volt. Mert ugye Cézanne után megnéztük már az emeleten is a képeket, az állandó kiállítást, ha már kifizettük a pénzt… Tudom ez jó trógeresen hangzik, de hát ez van. Nem leszek én barátságban a festményekkel. Azért volt jó dolog is a kiállításban. Hát persze hogy az ajándékbolt!! Tényleg tök jó cuccok voltak. Füzetek, meg ceruzák meg minden Cézanne-nal kapcsolatos. Na de szóval.. Én mit vettem? Hát az úgy volt, hogy a kiállításon olvastam, hogy Cézanne is jóban volt Zola-val, de hogy megharagudott rá, miután Zola kiadta a „Mestermű” című könyvét, amely egy bukott festőről szól. Cézanne ezt magára vette, és megszakadt a kapcsolatuk. Erre rögtön felfigyeltem, és eldöntöttem, hogy utána nézek a nevezett könyvnek. Ezért is örültem meg, amikor az ajándékboltban meg volt ez a könyv is, angolul. Szerintem magyarul ki sem jött, de az nem baj. Oxford World’s Classic könyvsorozat alatt jött ki, szebb kiadás, nagyon puhácska lapokkal. Gondolkoztam sokat vegyem-e meg az ajándékboltban, vagy nézzek utána inkább valamelyik angol könyvesboltban, de végül anyukám azt mondta megveszi nekem. Amit aztán én fizettem :) Íme a könyv:

De nem baj. Szóval majd megpróbálok a két könyvről egyszerre beszámolni, amint elolvasom őket. Meghát biztos már a Cézanne életében is benne lesz, hogy hogyan szakadt meg a barátsága Zolával. Meg ha jól emlékszem volt egy kép, amely Baudelaire-t ábrázolta, egy asztalnál, könyvel a kezében. Ami nagyon tetszett. Az ajándékboltban Baudelaire könyv is volt, az magyarul is. Nem emlékszem, hogy a kép Cézanne alkotás volt-e vagy valaki másé. Csak mert voltak ott összehasonlítási képek is, amikről Cézanne mintázott. De szerintem Cézanne volt. Mondjuk az előző Monet könyvből kiderült, hogy vele nagyon jó barátságban volt a költővel. Ez az a festmény, megtaláltam interneten:

Szerintem tök komoly kép. Tetszenek az ilyenek. Mármint egy író, vagy költő legyen ábrázolva könyvel és tintával, ahogyan kell!!