Egy csodálatos elme... én is így gondolom...

     Sylvia Nasar könyve John Nash, a híres matematikus életéről a karácsonyi ajándékaim között szerpelt. Nashről nem is tudom, hogy először a csodálatos elme című filmből, vagy játékelmélet órán hallottam róla először. Szerintem elkezdtem én a filmet, csak nem nagyon érdekelt akkor és nem néztem végig, tehát nem tudtam miről is van benne szó. Aztán amikor egyetem 4. évében bátran bevállaltuk a játékelmélet órát (amit, btw senki nem mert ), jobban felfigyeltem rá. Először is a tanár, aki tanította az órát, nem csak a tananyaggal foglalkozott, hanem mondott azért háttér információkat is. Így említette azt is, hogy a játékelmélet nagy mesterének az életéről szól valójában a film. Na ekkor már nem kellett nagy buzdítás, szerintem rögtön letöltöttem és megnéztem a filmet. Azóta megvan eredeti dvd-n is, ami azt jelenti, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet. Mindenesetre a film, cseppet sem téveszthető össze a könyvvel.

„Talán ha nem veszik észre, hogy milyen nehéz, akkor meg is tudják oldani.” 

      John Nash kivételes képességei már fiatal korában megmutatkoznak. Talán ezért is tartják őt számon mint fiatal zsenit. Nash húszas éveire tehetőek a legkimagaslóbb eredményei matematika terén. Amikor nem fogadta el – talán kicsit gőgből – a Harvardon felajánlott állást (túl keveset kínáltak neki) a Princetonra érkezett annak ellenére, hogy szerinte a Harvardnak volt a legjobb matematika tanszéke. Ezt követő éveket aztán a Princetonon tölti, és későbbi éveit is főleg ezek a területek környékén  (Boston, MA – MIT és Trenton NJ). Említésre méltó az RAND-nél (LA, California) töltött ideje is, mint matematikus (az államnak dolgozott), ahonnét aztán egy homoszexuális afférja miatt kellett végleg távoznia.
     Ami emlékeim szerint a legnagyobb különbség a film és az eredeti könyv között az az, hogy  a filmben sohasem tesznek említést az első gyerekéről Elenore-ral, aki sokáig nevelőszülőkhöz kényszerül mert  Nash nem támogatja őket. Ugyancsak Nash nyílt homoszexualitását is kihagyták. Egyébként akkoriban Nagyon népszerű volt Freud elmélete, miszerint a skizofrénia az elfojtott homoszexualitáshoz kötődik. Az elborult elméjű Nashről sem volt túl sok információ a filmben, hogy milyen körülmények között volt bezárva második alkalommal, amikor a családja úgy döntött, nem tudja fizetni a magán ellátását. Egy állami elmegyógyintézetbe zárták, ahol ún. „inzulinkúrával” kezelték… matematikus ismerősei kezdtek összefogni, hogy megfelelőbb helyre szállítsák, mivel féltek, hogy ez a zseni elveszíti zsenialitását. Mondjuk a filmet azért úgy készítették, hogy azért mégis hollywoodi adaptáció legyen, és hogy érdekesebb legyen, annak aki nem ismerte a történetet, egy ideig ne is tudja hogy mi történik Nashel. Mármint amikor kezd képzelegni, az úgy van mutatva, hogy akár igaz is lehetne. Én először emlékszem reménykedtem, hogy tényleg nem ő az őrült, hanem majd bebizonyosodik, hogy valóban minden létezik.  A filmben csak a második felesége Alicia mutatkozik, akivel szintén egy John nevű fiuk született (mindkét fia John volt, John David és John Charles), a duplikált név kérdéses maradt, de valószínűleg el akarták nyomni az elsőszülött Johnt a második gyerek anyai családja. A gyerekek először tizenéves korukban találkoztak, mindkettőn látszott apja után örökölt matematikai adottságuk. Sajnos John Charles-on más is… A gyerek először tizenévesen került kórházba ugyanazokkal a tünetekkel amivel az apja. A könyvben kiderül, h felnőtt koráig sem javul az állapota. Kicsit mondhatni, hogy valóban, mintha filmre készült volna a könyv, ugyanis bizonyos módon happy end-el fejeződik be a sztori. Nash, idősebb korára kezd meggyógyulni, egyre kevésbé látszottak rajta az őrület jelei. A Nobel díj átadásra már majdnem teljesen felépülve tudott elmenni, habár a saját természetét azt azért megtartotta.

     Hogy jó képet adjak, hétvégén megnéztem a filmet is, és valóban jól emlékeztem, a könyvnek körülbelül a 20%-át teszi ki. Annak, aki nem ismeri a valódi történetet, szerintem nagyon érdekesen van megírva (mármint a film). Nyilván nem adhat át egy film egy teljes könyv adaptációját. És így, hogy most már úgy néztem a filmet, hogy elolvastam a könyvet, kijelenthetem, hogy Russell Crowe remek alakítást nyújtott. Nagyon hűen tükrözte John Nasht, körülbelül pont ilyen típusúnak volt jellemezve a könyvben is, talán
kicsit többet mosolygott, mint amennyire én képzeltem volna. Azt tudtam, hogy 4 Oscar díjat nyert anno a film, azt viszont nem, hogy Russell Crowe csak a jelölésig vitte. Így utólag, most hogy teljes képet látok, én adtam volna neki díjat. Habár lehet, hogy volt még nála is jobb azon az éven  Aki eddig még nem látta a filmet, annak csak ajánlani tudom.

     Az idézeteket elég nehéz kiírni a könyvből, mert sok rész, ami tetszett, az mind valaki mástól volt idézve. Ugye életrajzi könyveknél ez nem ritka, hiszen az író, felidézi, mit mondtak mások az adott személyről. Azért megpróbálom átadni ami tetszett, max. odaírom hozzá, hogy pontosan kitől van, ha meg van adva. Ezen kívül sok érdekességet húztam alá a könyvben, ami nem is idézetet volt, de valami olyan tény, ami érdekelt. Gondoltam érdekes és utána kell nézni.

•  „géniusz olyasvalaki briliáns leleménye, aki kiutat keres” (Jean-Paul Sartre)
•  „A beszélgetés gazdagítja az értelmet, de a magány a zseni iskolája.” (Edward Gibbon)
•  „A mélységes idegenkedés a tudás puszta elsajátításától és az erős kényszer arra, hogy a tudományt művelése során, önálló munka révén tanulja – ez mind a zsenialitás legbiztosabb jele.”
•  „Az Úr ravasz, de nem rosszindulatú.” (Einsteinnek a tudományba vetett hitét fejezi ki)
•  „Az a nemzet, mely a tudományt nem ápolja, nem tud helytállni.” (Rockefellerek)
•  „Bizonyos értelemben a visszautasítást úgy értelmezte, hogy a zsenialitásnak ez az ára.”
•  „Ha a II. világháború a fegyverek háborúja volt, egy újabb konfliktus mindkét fél részéről az elmék háborúját jelentené a tudomány legmagasabb szintjén.” (Fortune magazin)
•  „Az átlagon felüli ember… hűvösebb, ridegebb, határozottabb, és nem fél mások „véleményétől”; hiányoznak belőle azok az erények, melyek a tisztelet és a „tisztesség” velejárói, és minden más is, ami a „tömegember erényének” számít. Ha nem vezethet másokat, inkább a maga útját járja… Tudja jól, hogy mennyire zárkózott: ám ízléstelennek tartja a bizalmasságot… Ha nem önmagával beszél, maszkot visel. Lelke mélyén sötét magány honol, melyet sem magasztalás, sem szemrehányás el nem érhet.” (Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása)
•  „Talán ha nem veszik észre, hogy milyen nehéz, akkor meg is tudják oldani.” 

     Voltak nagyon sok jegyzeteim ehhez a könyvhöz, és még valószínű hogy visszatérek majd hozzájuk, nem mindegyiket lehet bepréselni ebbe a posztba, ami már így is túl hosszúra sikeredett. Maradtak még már idézetek is, de sokkal számottevőbbek a tények, amelyek után utána kell hogy nézzek.